Egy helyi host. Gyakorlati megközelítés.
Budapesten születtem és nőttem fel. Ez a szülővárosom, és a vendéglátás számomra mindig kevésbé szólt az „egységek üzemeltetéséről”, inkább arról, hogyan érzik magukat az emberek, amikor egy számukra még ismeretlen városba érkeznek.
Majdnem véletlenül indult
A középiskola után kereskedelmet és marketinget tanultam, majd értékesítési vezetőként dolgoztam egy belvárosi prémium egészségklubban. Később otthagytam azt a munkát, és felújítottam a saját lakásomat.
Akkortájt rendszeresen jártam egy kis helyi boltba, és összebarátkoztam a tulajdonossal. A nyelvi gát miatt valahogy meggyőződött arról, hogy ingatlanos vagyok. Egy nap megkérdezte, segítenék-e egy dokumentummal. Először nemet mondtam — nem tudtam, miről van szó, és nem akartam kétes ügybe keveredni. Aztán alaposabban megnéztem, és kiderült, hogy egyszerűen a budapesti hatodik kerületi rövid távú szállásengedély papírjairól van szó.
Utánajártam a folyamatnak, összegyűjtöttem az űrlapokat, az alaprajzot és a mellékleteket, mindent benyújtottam, és megkaptuk az engedélyt. Majd a tulajdonos egy sokkal nagyobb kérdést tett fel: üzemeltetném-e neki a lakást?
A „passzív jövedelem” rész soha nem jött el
Az elején mindent magam csináltam: fotók, árazás, vendégüzenetek, fogadás, takarítás és problémák a nap bármely órájában. Kézzel írtam üdvözlő jegyzeteket, italokat készítettem elő, és személyesen fogadtam a vendégeket.
Online a rövid távú kiadást gyakran passzív jövedelemként írták le. Még mindig várom azt a részt.
Tudatosan kisebb
Ma tudatosan kisebb, koncentráltabb portfóliót preferálok. Így tudom, mi történik minden lakásban, közel maradok a tulajdonosokhoz, gyorsan válaszolok a vendégeknek, és személyesen megyek oda, ha figyelemre van szükség.
Smart technology. Real people. — A technológia támogatja a vendéglátást. Nem helyettesíti.
